A tudatos teremtés halála az akarás. Ha esetleg már vizualizációban pro lennél, figyeld meg, hogy milyen érzelmek vannak mögötte, mert nagyon nem mindegy.
Amikor egy vágyadat kiküldöd az univerzumba, vagy nevezzük bárhogyan, olyan mintha egy csónakot a folyóra helyeznél, aztán az elindul a sodrással és az áramlásra van bízva, hogy elérje a célját. Neked nincs más dolgod, mint hinni benne, hogy az élet teszi a dolgát és eléri. Viszont ha akarással töltöd meg a csónakot, az olyan mintha telepakolnád sziklákkal, amitől aztán vagy megfeneklik, de legalábbis rettenetesen lelassul, és nem is fog olyan szépen siklani.
Sokszor nem vesszük észre, hogy az élet tenné a dolgát magától is, ha félreállnánk az útjából, ha nem akadályoznánk, feszítenénk, erőszakolnánk meg, amikor valójában úgysem tehetünk semmit. Sokkal nagyobb erők irányítják az életünket, mint hogy abba valójában belenyúlhatnánk, befolyásolhatnánk. Csakis magunknak okozunk vele szenvedést.
Engedd bele magad az áramlásba és az élet együtt fog működni veled. Mindannyian boldogságra születtünk, csak már annyira megtanultunk harcolni, küzdeni és szenvedni.
Pedig porszemek vagyunk csak, akiknek sokkal könnyebb lenne bízni és engedni.
